Az arany lótuszglikozidok kutatási helyzete
Az Orchidaceae családba tartozó Anoectochilus roxburghii a trópusi és szubtrópusi régiókban széles körben elterjedt évelő gyógynövény. Az Orchidea nemzetséghez tartozó növényeket gyógyászati orchideaként ismerik, és a hagyományos gyógyászatban különböző terápiás hatásokkal rendelkeznek. Az anoektozid egy biológiailag aktív vegyület, amelyet az anoektozidból izoláltak. Terápiás hatását számos betegségben igazolták, többek között cukorbetegségben, hepatitisben, osteoarthritisben, dyslipidaemiában, osteoporosisban, akut tüdősérülésben és endotoxinsokkban. A szalidrozid kutatási helyzetének átfogó megértése szilárd alapot teremthet a klinikai gyakorlatban való alkalmazásához.
A legkorábbi szakirodalom, amely a szalidrozidra visszavezethető, egy Anoectochilus koshunensisből izolált glikozid, amelynek kémiai szerkezetéről 1993-ban számoltak be. A következő évtizedben azonban a vegyület nem részesült további mélyreható kutatásokban. Csak a 21. században kezdték fokozatosan feltárni a szalidrozidban rejlő lehetőségeket a betegségek kezelésében, és csak ekkor fordítottak rá figyelmet a farmakológusok és a botanikusok. Értékes és ritka gyógynövényként a lótuszgyökér közönsége jelenleg viszonylag korlátozott, de fokozatosan fejlődő gyógyászati értéke miatt a piaci kereslet folyamatosan bővül. Mint a Rhodiola rosea fő bioaktív vegyülete, a terápiás alkalmazásával és farmakológiai tulajdonságaival kapcsolatos kutatási eredmények a gyulladáscsökkentő és oxidatív stressz által kiváltott betegségekben, mint például a szívizomgyulladás, ízületi gyulladás, csontvelőgyulladás stb. viszonylag érettek.
2015-ben Wang és munkatársai a vonatkozó szakirodalom áttekintésével, rendszerezésével és elemzésével kutatási előrehaladási jelentést tettek közzé a szalidrozidról. A szalidrozid átfogó kutatási előrehaladásának elemzését az elmúlt nyolc évben azonban nem frissítették, és 2022-ben csak egy cikk jelent meg a szalidrozid terápiás alkalmazásáról és farmakológiai kutatási előrehaladásáról a gyulladásban és az oxidatív stressz által kiváltott betegségekben. Ezért ez a felülvizsgálat átfogóan áttekinti a szalidrozid alapinformációit, extrakciós és szintézismódszereit és farmakológiai hatásait, és kilátásokat nyújt a szalidrozid jelenlegi kutatási irányaira és ötleteire itthon és külföldön.

 

Az arany lótuszglikozidok farmakológiai hatásainak széles skálája, beleértve a magas szintű lipidcsökkentő, hipoglikémiás, hepatoprotektív, antioxidáns és immunerősítő farmakológiai tevékenységeket. Az aranylótusz glikozidok mesterséges szintézise azonban költséges a költségproblémák miatt. Ezért a szalidrozid izomerjeinek és származékainak kifejlesztése megalapozza az ígéretesebb szalidrozid-analógok mint gyógyszerjelöltek további kutatását. Ugyanakkor a modern tudomány és technológia felhasználása a lótusznövények termesztési hatékonyságának és a lótuszglikozidok kivonási arányának javítására alapvető módszer a lótuszglikozidok piaci hiányának megoldására a termelés szempontjából. Ezenkívül a szalidrozid bioszintézisének tanulmányozása, a szintézis útjában részt vevő gének feltárása és egy sor kulcsfontosságú enzim hatásmechanizmusának tisztázása hatékony intézkedések a szalidrozidtartalom géntechnológiai úton történő javítására.
A szalidrozidnak a gyulladás és az oxidatív károsodás csökkentésére gyakorolt jótékony hatásait megerősítették, de számos kérdéssel foglalkozni kell, mielőtt a klinikai gyakorlatban alkalmaznák. Először is, a szalidrozid hatékony dózisa és toxikus dózisa közötti különbség in vivo még nem egyértelmű, ezért szükség van a dózistoxicitási vizsgálatok elvégzésére rágcsálókon és nagytestű főemlősökön egymás után; Másodszor, a jelenlegi kezelési módszerekből hiányzik a szükséges célzott funkció. Akár intravénás infúzióval, intraperitoneális injekcióval vagy gyomorperfúzióval, a szalidrozid célzott peptidekkel való kombinálása és extracelluláris vezikulákba vagy nanorészecskékbe történő kapszulázása hatékony mérnöki stratégia a kezelés pontosságának javítására, a dózis csökkentésére és a célponton kívüli hatások javítására; Ezenkívül a beavatkozási időpontok kiválasztása kulcsfontosságú kihívás a szalidrozid alkalmazása szempontjából, és a szalidrozid pontos szerepének és időtartamának meghatározása a betegség fejlődésének különböző szakaszaiban segít majd a felhasználás irányításában.