A Nigrospora gombák kémiai összetételének és biológiai aktivitásának kutatásában elért eredmények
A Nigrospora gombák az Ascomycotina, Sordariomycetes, Xylariales és Apiosporaceae családokba tartoznak, és a természetben széles körben elterjedtek. Bár gyakori növényi kórokozók, fontos gyógynövény-endofiták is. Aktív másodlagos anyagcseretermékeik újszerűek és változatosak, így a gyógyászati hatóanyagok bőséges forrásai. Az utóbbi években a Nigrospora nemzetségbe tartozó endofita gombák kémiai összetevőinek kutatása felfelé ívelő tendenciát mutat. A belőlük felfedezett kémiai komponensek fő típusai közé tartoznak a poliketonok, antrakinonok, terpének, szteroidok és alkaloidok. Ezen túlmenően a legtöbb vegyület kiváló farmakológiai hatásokkal rendelkezik, mint például antibakteriális, antioxidáns, citotoxikus, vírusellenes és daganatellenes hatások, és nagyszerű alkalmazási lehetőségeket mutatnak a mezőgazdasági növényvédelemben és az emberi betegségek kezelésében. Jelenleg azonban nincs átfogó áttekintő jelentés e gombafaj másodlagos anyagcseretermékeiről és biológiai aktivitásairól, mind hazai, mind nemzetközi szinten. Ezért ez a cikk a Nigrospora gombák kémiai összetevőire és biológiai aktivitására összpontosít, először nyújt szisztematikus áttekintést, hogy bemutassa a gombák e nemzetségének gyógyászati fejlesztési értékét, és hivatkozási alapot nyújtson a gombák e nemzetségében található hatóanyagok további kutatásához és fejlesztéséhez.

 

 

A Nigrospora gombák, mint a növényekben és állatokban széles körben elterjedt endofita gombák, bőséges és változatos másodlagos anyagcseretermékeket termelnek. Ez a cikk 199 vegyületet tekint át, köztük poliketonokat, antrakinonokat, terpéneket, szteroidokat és alkaloidokat. Közülük a poliketonok rendelkeznek a legtöbb bejelentett vegyülettel, és legtöbbjük jelentős biológiai aktivitással, például antibakteriális és citotoxikus hatással rendelkezik (lásd az 1. táblázatot). A Nigrospora gombákkal kapcsolatos jelenlegi kutatásokban azonban még mindig vannak hiányosságok, mint például az egyetlen aktivitás szűrési modellje, a korlátozott aktivitás a felszíni szinten, és a mélyreható mechanizmus-vizsgálatok hiánya. Ezenkívül a Nigrospora gombák metabolitjainak feltárása még nem elegendő, és további mélyreható kutatásra van szükség több módszer kombinálásával. Ezért a jövőbeni kutatásokban a szerző a következő szempontok szerinti fejlesztést javasolja: (1) többszörös aktivitási szűrési modellek kiterjesztése, hogy növeljük a több új hatóanyag felfedezésének lehetőségét; (2) a fenotípus-szűrés során jelentős aktivitással rendelkező vegyületek mélyreható mechanizmusfeltárása a gyógyszerfejlesztés lehetőségének ellenőrzése érdekében; (3) Figyelembe kell venni a különleges környezeti forrásokból származó gombákat. Miközben a gombák megbirkóznak a zord környezettel, anyagcsereútvonalaik fejlődhetnek, és nagy valószínűséggel nagy hatóanyagú anyagokat fedezhetnek fel. Például a Nigrospora sp. NIOT, egy 800 méter mélyen a víz alatt izolált gombatörzs, például Arumugam, kivonata erős antibakteriális aktivitást mutatott 12 Gram-negatív és pozitív baktériummal szemben, és erős citotoxikus aktivitást mutatott különböző tumorsejtekkel szemben; (4) Olyan módszerek alkalmazása, mint a gombák társ-kultúrája vagy a törzs-gazda társ-kultúra, valamint a genombányászati technikák, hogy aktiválják az elnémított géneket és fokozzák a gombák képességét új metabolitok előállítására. Jelenleg a Nigrospora gombák hatóanyagainak kutatása még korai stádiumban van. Az újonnan felfedezett metabolitok és az alapos aktivitási vizsgálatok növekedésével úgy gondoljuk, hogy a Nigrospora gombák metabolitjai teljes mértékben kifejleszthetők és alkalmazhatók.