Egy tengeri eredetű, hosszú elágazású Trichoderma ST-27 fermentációs termékének Streptococcus agalactiae-ra gyakorolt gátló hatásának vizsgálata
A Streptococcus agalactiae, más néven B csoportú Streptococcus, egy patogén baktérium, amely számos betegséget okozhat emberekben és állatokban. Az egészséges felnőttek alsó emésztőrendszerében és urogenitális traktusában körülbelül 15% és 30% közötti kolonizációs arányt mutat. Ha az emberi immunrendszer legyengül vagy hiányos, hajlamos az agalactiae fertőzésre, ami húgyúti fertőzésekhez, bőr- és lágyrészfertőzésekhez vezet, és különböző kedvezőtlen terhességi kimeneteleket okoz, mint például koraszülés, korai membránrepedés, halvaszülés, valamint súlyos újszülöttkori fertőzések, mint például újszülöttkori szepszis és meningitis terhes nőknél. 2010-ben az Egyesült Államokban a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) a Streptococcus agalactiae fertőzésben szenvedő, nem penicillinallergiás terhes nők és újszülöttek számára a penicillint ajánlotta előnyben részesített kezelésként. A penicillinallergiások makrolid antibiotikumokat, eritromicint és/vagy lincomicint használnak. Zhou és munkatársai elemezték a különböző típusú Streptococcus agalactiae fertőzésben szenvedő újszülöttek klinikai jellemzőit és gyógyszerérzékenységét. A korán kezdődő Streptococcus agalactiae fertőzés és a későn kezdődő Streptococcus agalactiae fertőzés eltérő klinikai jellemzőkkel rendelkezik. Javasoljuk, hogy a klinikai kezelést a Streptococcus agalactiae gyógyszerérzékenységének eredményei alapján végezzék, és a magas érzékenységi arányú antibiotikumokat (penicillin, vankomicin, ampicillin és meropenem) ésszerűen válasszák ki, hogy elkerüljék a magas rezisztenciaarányú gyógyszerek alkalmazását. Liu és munkatársai vizsgálatot végeztek a szülés előtti Streptococcus agalactiae fertőzés előfordulási gyakoriságáról és a gyógyszerérzékenységről perinatális nőknél, és megállapították, hogy a Streptococcus agalactiae kimutatási aránya a perinatális nők hüvelyi váladékában elérte a 4,74%. A β - laktámokkal szemben nem volt rezisztencia, de a penicillinérzékenység csökkent. Összefoglalva, jelenleg a Streptococcus agalactiae megelőzése és kezelése a klinikai gyakorlatban főként az antibiotikus terápiára támaszkodik. Az antibiotikumok széles körű használatával azonban a Streptococcus agalactiae rezisztenciája megnőtt. Például a klindamicint és az eritromicint korábban a Streptococcus agalactiae kezelésében másodvonalbeli gyógyszerként használták, és most mind a hazai, mind a külföldi tanulmányok arról számoltak be, hogy rezisztenciaarányuk évről évre nőtt, és a hazai rezisztenciaarány jelentősen magasabb volt, mint a külföldi országoké. Ezért a biológiai módszerek és az új bioaktív anyagok alkalmazása a kórokozók növekvő rezisztenciájának és ellenálló képességének kezelésére a jelenlegi gyógyszeriparban sürgősen szükségessé vált. Lu és munkatársai a víziállatokban előforduló Streptococcus agalactiae megelőzési és ellenőrzési módszereit keresték a mikroökológiai megelőzés és ellenőrzés szempontjából. A Bacillus subtilis Baciclus 21 törzsét használták kiindulási törzsként, és egy olyan BA015 törzset szűrtek ki, amely erős gátló hatással volt a Streptococcus agalactiae-re. Megállapították, hogy ez a törzs és a belőle készült fermentációs leves potenciális alkalmazási értékkel bír a Streptococcus agalactiae megelőzésében és ellenőrzésében.
A Trichoderma nemzetséghez tartozó gombák világszerte széles körben elterjedtek, és gazdag fajtaválasztékkal rendelkeznek. A Trichoderma és anyagcseretermékei erős gátló hatással vannak különböző patogén baktériumokra. A kémiai antibiotikumokkal összehasonlítva természetes, nem toxikus és szennyezésmentes tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezért a Trichoderma és anyagcseretermékein alapuló biológiai antibiotikumok a kutatás egyik forró pontjává váltak. Mostanáig több mint 140 antibakteriális hatású metabolitot izoláltak a Trichodermából, mint például a Trichoderma, a Phytophthora és a penicillin. A tengeri eredetű mikroorganizmusok fontos forrássá váltak az új aktív metabolitok izolálásában, különösen a tengeri eredetű gombák, amelyek nagy potenciállal rendelkeznek a másodlagos metabolitok előállításában. A legtöbb másodlagos anyagcseretermékük jó biológiai aktivitással rendelkezik, beleértve az antibakteriális és tumorellenes aktivitást. A szárazföldi környezetben izolált és azonosított gombákhoz képest a tengeri környezetben élő gombákat ritkán izolálják és azonosítják. Az óceán mint összetett és változatos ökoszisztéma különleges tulajdonságokkal rendelkezik, mint például a nagy nyomás, a magas sótartalom, az alacsony hőmérséklet és az oligotróf állapot, amelyek eltérnek a szárazföldiektől. Ezek a tényezők hajlamossá teszik a tengeri mikroorganizmusokat arra, hogy a szárazföldi szervezetektől eltérő, különleges funkciójú hatóanyagokat termeljenek. Ezért nagyobb a valószínűsége annak, hogy a tengeri mikroorganizmusokból különleges hatékonyságú és újszerű szerkezetű bioaktív anyagokat találunk, ami fontos erőforrás az új bioaktív anyagok kutatásához és fejlesztéséhez. A Trichoderma egy fontos biológiai védekező baktérium, amelyet az elmúlt években mind hazai, mind nemzetközi szinten kiterjedten tanulmányoztak. Ez a cikk tengeri benthosz állati szivacsokból származó, Gram-pozitív baktériumokkal szemben rezisztens, hosszú elágazású Trichoderma ST-27 törzset szűrte és nyert, és előzetes kutatásokat végzett az erjesztési termékének Streptococcus agalactiae elleni teljesítményéről, referenciát nyújtva új biológiai antibakteriális szerek kifejlesztéséhez.

Ez a cikk előzetesen tanulmányozta a Trichoderma longum ST-27 fermentációs termékéből származó diklór-metán kivonat antibakteriális hatását a Streptococcus agalactiae-re. Antibakteriális kísérletek során megállapították, hogy jó gátló hatást fejtett ki a Streptococcus agalactiae három különböző törzsére. A MIC a Streptococcus agalactiae ATCC12386 standard törzsére 0,312 mg/ml volt, ami jó gátló hatást mutat, és bizonyos előnyökkel rendelkezik a klinikai gyakorlatban általánosan használt antibiotikumokkal szemben. A Streptococcus agalactiae növekedési görbéjére gyakorolt hatás eredményei azt mutatták, hogy alacsony koncentrációban gátló hatással van a Streptococcus agalactiae-re, magas koncentrációban pedig baktériumölő hatású. A pásztázó elektronmikroszkópos eredményekkel kombinálva azt találták, hogy a Streptococcus agalactiae sejtmorfológiája a kezelés után jelentősen megváltozott, és néhány Streptococcus agalactiae törést mutatott, ami azt bizonyítja, hogy e hatóanyag egyik gátló hatása a Streptococcus agalactiae-re a biofilm. A további ellenőrzéshez transzmissziós elektronmikroszkópiára van szükség az ultrastruktúra megfigyeléséhez. A Streptococcus agalactiae nemcsak planktonikus állapotban létezik a természetben, hanem sok esetben biofilm formájában is. A biofilmek formájában létező baktériumok jobban alkalmazkodnak a külső környezethez, nagyfokú gyógyszerrezisztenciával rendelkeznek, és képesek elkerülni a gazdaszervezet immunmechanizmusát. Ez a vizsgálat megállapította, hogy a Trichoderma longum ST-27 fermentációs termékének diklórmetán kivonata jelentős hatással van a Streptococcus agalactiae biofilmjének kialakulására. Ennek alapján ez a tanulmány új ötleteket nyújt a Streptococcus agalactiae megelőzéséhez és kezeléséhez. Ugyanakkor a Trichoderma longum ST-27 fermentációs termékéből származó diklórmetán kivonat összetétele még nem tisztázott. A vonatkozó irodalmi jelentések szerint a Trichoderma-ből izolált antibakteriális hatású metabolitok főként két kategóriába sorolhatók: kis molekulájú anyagok, főként aromás vegyületek, poliketonok és butenolipidek; A jövőbeli kutatásokban tovább elemezzük a nagy molekulájú anyagok, például a Trichoderma, a mukomicin és az antimikrobiális peptidek extrahált termékeinek összetevőit, hogy megkapjuk a fő hatóanyagokat és elemezzük szerkezetüket.