A ricinus növény kémiai összetételének és biológiai aktivitásának kutatási eredményei
A Ricinus communis L. az Euphorbiaceae családba, azon belül a Ricinus nemzetségbe tartozó növényfaj. Egyéves, sűrű növény vagy lágyszárú cserje, amely Afrikában őshonos, és erős növekedési alkalmazkodóképességgel rendelkezik. Széles körben elterjedt a trópusi és mérsékelt égövi régiókban. A Kínában olajnövényként termesztett Ricinus communis L. egyéves gyógynövény. A vad Ricinus communis Kína déli és délnyugati részén, 20-2300 m magasságban élő, évelő cserje. A ricinusolaj felhasználható biodízel előállítására, amely kiváló tulajdonságai miatt helyettesítheti a kőolajat a termékek gyártásában. Széles körben használják számos területen, például az orvostudományban, a vegyiparban, a repülésben, a navigációban, az elektronikában és a gépgyártásban. A ricinusnak nagy múltja van gyógynövényként. A Compendium of Materia Medica feljegyzi, hogy a ricinus magja édes és csípős természetű, enyhe ízű és csekély toxicitású. Elsősorban vízmérgezés, mérgező levelek és lábgomba kezelésére használják. A Kínai Népköztársaság gyógyszerkönyve (2020-as kiadás) feljegyzi, hogy a ricinusbabot elsősorban a duzzanat csökkentésére és a méreganyagok eltávolítására, a hasmenés elősegítésére és a pangás megszüntetésére, valamint karbunkulus, torokfájás, hurut és székrekedés kezelésére használják; a ricinusolajat elsősorban a belek simítására és hidratálására, bélstagnálás, puffadás, székrekedés, rüh és égési sérülések kezelésére használják. A dai gyógyászat feljegyzi, hogy a ricinus gyökerét és levelét sárgaság és májgyulladás, a gyökeret fáradtság, a levelet pedig esés okozta sérülések esetén használják; a kinai gyógyászat feljegyzi, hogy a ricinus gyógyítja az esések és ütések okozta sérüléseket, míg a forró leveleket külsőleg a halántékra lehet alkalmazni fejfájás kezelésére. A modern kutatások megállapították, hogy a ricinus levelei, termései, magjai, szára és egyéb részei különböző kémiai összetevőket tartalmaznak, például ricinusolajat, ricin-toxint és ricinint. Ezek közül a ricinolajat vényköteles gyógyszerként használják bélszárazság és székrekedés kezelésére, míg a ricin-toxint széles körben használják antitest célzott daganatellenes gyógyszerek előállítására. Ez a cikk áttekinti a ricinus különböző részeinek kémiai összetételével és biológiai aktivitásával kapcsolatos kutatási eredményeket, hogy tudományos alapot biztosítson a ricinus későbbi kutatásához, átfogó fejlesztéséhez és felhasználásához.

Ebben a tanulmányban a ricinus kémiai összetételét és farmakológiai tevékenységét foglalták össze. Közel 200 vegyületet izoláltak, azonosítottak és mutattak ki a ricinusból, köztük illóolaj-összetevőket, terpenoidokat, szterolokat, flavonoidokat, zsírsavakat, tokoferolokat, alkaloidokat, fenolsavakat és kumarinokat. Ezeknek a vegyületeknek farmakológiai hatásuk van, mint például cukorbetegség elleni, gyulladáscsökkentő, májvédő, nyugtató, bakteriosztázis stb. A ricinus biológiai aktivitása többnyire a ricinus nyers kivonatának aktivitáskutatásán alapul, és a legtöbb izolált monomer vegyület farmakológiai mechanizmusát nem tanulmányozták átfogóan. A monomer vegyületek biológiai aktivitásának és hatásmechanizmusának mélyreható kutatása áttörheti a nyers ricinus kivonat toxikus összetevőinek korlátait, ami jobban elősegíti a ricinus farmakológiai összetevőinek feltárását. A ricinus toxikus összetevői is nagy gyógyászati értékkel bírnak. A ricin potenciálisan ideggátlóként használható, a ricin toxin fehérje pedig széles spektrumú daganatellenes aktivitással rendelkezik a klinikai gyakorlatban, a nanotechnológiával kombinálva a célzott terápia érdekében. A ricinus jelentős antibakteriális és rovarölő hatással rendelkezik, ártalmatlan az emberi egészségre, és nem szennyezi az ökológiai környezetet. Lehetőség van arra, hogy növényi alapú gombaölő és zöld peszticiddé fejlesszék.
A hagyományos gyógynövényként a ricinust gyakran használják a hagyományos kínai orvoslásban vagy a népi gyógymódokban betegségek kezelésére. Bár néhány gyógyászati terméket már kifejlesztettek és forgalomba hoztak, a ricinus még mindig hatalmas potenciállal rendelkezik a gyógyászati értékek fejlesztése terén. A ricinusolajból ma már több mint kétezer ipari származék létezik, és az ipar virágzik. Ha a ricinusmagon kívüli biomassza teljes mértékben kihasználásra kerül a termelési érték növelése érdekében, az jótékonyan elősegíti a hazai ricinusültetvényipar fejlődését. Összefoglalva, a ricinus kémiai összetételének és farmakológiai mechanizmusainak mélyreható kutatása nagy jelentőséggel bír a ricinus átfogó fejlesztése és felhasználása szempontjából.