Melyek az élelmiszer-adalékanyag "átviteli elvének" legfontosabb pontjai?

A "beviteli elv" fogalmát először a GB 2760-2007 nemzeti szabványban vezették be. Az átvitel úgy értelmezhető, mint egy élelmiszerben kimutatott élelmiszer-adalékanyag bizonyos szintje, de az adalékanyagot nem közvetlenül az élelmiszerhez adják hozzá, hanem más, az élelmiszer-adalékanyagot tartalmazó élelmiszerrel hozzák be, de ennek az átvitelnek tudományosnak és ésszerűnek kell lennie.
Ezen túlmenően az élelmiszeripar fejlődésével az élelmiszer-előállítás és -feldolgozó ipar upstream és downstream specializációja és illeszkedése egyre magasabb és magasabb, és az élelmiszer-nyersanyag- és segédanyagipar az élelmiszer-végtermékipar igényeinek megfelelően néha olyan élelmiszer-adalékanyagokat ad hozzá, amelyeket a végtermékekben felhasználhatnak az élelmiszer-összetevőkben, amelyek az élelmiszer-végtermékekhez "testre szabottak". Más szóval, az alkalmazott élelmiszer-adalékanyagok nem az élelmiszer alapanyagaiban, hanem a végtermékben játszanak szerepet, ami az élelmiszeriparban igen elterjedt gyakorlat.
Az élelmiszeripar fejlődésének és az élelmiszer-felügyelet igényeinek kielégítése érdekében a GB2760-2014 kiadás nemcsak a 2007-es kiadásban először javasolt átviteli elvet (3.4.1) tartalmazza, hanem a vonatkozó nemzetközi szabványokra hivatkozva javítja és felülvizsgálja az átviteli elv egyéb kapcsolódó tartalmát, és a GB2760-2014 szabvány 3.4. átviteli elvének fő részében kiegészíti a 3.4.2. pont tartalmát. Annak érdekében, hogy az iparági szakemberek, az élelmiszer-biztonsági felügyelők és az élelmiszer-ellenőrök jobban megértsék a GB2760 átviteli elvét, és szigorúbban és tudományos alapon alkalmazzák az élelmiszer-adalékanyagok átviteli elvét, ez a dokumentum az élelmiszer-adalékanyagok "összetevő-átvitelére" és "háttér-átvitelére" összpontosít [1]. Ez az írás az élelmiszer-adalékanyagok "összetevő-átvitelére" és "háttér-átvitelére" összpontosít [6]. Összetevő átvitele

I. A GB2760-2014 3.4.1. cikke Egyes élelmiszeripari termékek nem használhatnak bizonyos élelmiszer-adalékanyagokat a GB2760-2014 rendelkezéseivel összhangban, de bizonyos élelmiszer-összetevők vagy segédanyagok hozzáadása miatt, amelyeket az élelmiszer-feldolgozás során hozzáadnak a fenti élelmiszer-adalékanyagok engedélyezett fajtáihoz, amikor a kész élelmiszeripari termékekhez hozzáadott élelmiszer-adalékanyagok mennyisége elér egy bizonyos szintet, a bevitt élelmiszer-adalékanyagokat észlelni fogják [7]. adalékanyagok észlelése jelentősen megnő.
A GB2760-2014 3.4.1. cikke szerint az élelmiszer-adalékanyagok élelmiszer-összetevőkön (beleértve az élelmiszer-adalékanyagokat is) keresztül kerülhetnek az élelmiszerekbe, ha alkalmazhatóak (a GB2760-2014 3.4.1. cikkének a, b, c és d feltételeit egyidejűleg kell teljesíteni). Érdemes megjegyezni, hogy az ebben a cikkben szereplő átviteli helyzetet a szokásos gyártási folyamatok körülményei között kell átvinni, és a végtermékbe átvitt élelmiszer-adalékanyagok szintje nem haladhatja meg az összetevőkből átvitt szintet. Ha egy tartósítószert szándékosan nagy mennyiségben adnak a végtermékben felhasznált összetevőkhöz annak érdekében, hogy a végtermék elérje a korróziógátló antimikrobiális hatást és meghosszabbítsa az eltarthatósági időt, vagy ha egy, a folyamathoz nem szükséges összetevőt szándékosan a tartósítószer hordozójaként használnak fel a végtermékben, azaz ha az összetevőkben lévő tartósítószert a végtermékben való felhasználásra szánják, akkor a tartósítószer nem vihető át a végtermékbe. A tartósítószer összetevőben való felhasználása azzal a céllal, hogy a végtermékben funkcionális szerepet töltsön be, nem felel meg a 3.4.1. átvitel elvének.
Ezért a gyártóknak a gyártás és a feldolgozás során az élelmiszer-összetevők vagy segédanyagok minőségére kell összpontosítaniuk, és tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen élelmiszer-adalékanyagokat használnak az összetevőkben, hogy megelőzzék a nem megfelelő minőségű élelmiszer-összetevők használatát; a vizsgáló szervezeteknek pedig az élelmiszer-adalékanyagok élelmiszer-összetevőkben történő átvitelének lehetőségét is meg kell vizsgálniuk, ha egy élelmiszer-adalékanyag osztályát észlelik. A következő táblázat számos olyan helyzetet sorol fel, amelyekben az átvitel lehetséges 3.4.1. elv. Lásd az 1. táblázatot

A GB2760-2014 3.4.2. cikke Ez a cikk egy új cikk, amely a GB 2760 2014-es változatához került hozzá, és a 3.4.2. elvbe került, amely a végtermékekben használt élelmiszer-adalékanyagok végtermékekre "szabott" élelmiszer-összetevőkhöz való hozzáadásának gyakorlatára irányul, az élelmiszeripar fejlődésének igényei és az élelmiszer-feldolgozó ipar upstream és downstream szintjeinek növekvő specializációja és összehangolása miatt. Az élelmiszeripar fejlődési igényei és az élelmiszer-feldolgozó ipar upstream és downstream közötti növekvő specializáció és illeszkedés miatt az ilyen gyakorlat nagyon gyakori az élelmiszeriparban.
Az e cikkben meghatározott, az élelmiszer-összetevőkhöz hozzáadott élelmiszer-adalékanyagok célja az, hogy bizonyos végtermékekben játszanak technológiai szerepet, nem pedig az, hogy az élelmiszer-összetevőkben játszanak technológiai szerepet, és a hozzáadott élelmiszer-adalékanyagoknak a GB2760 által az élelmiszer végtermékekben engedélyezett fajtáknak kell lenniük, és az élelmiszer-összetevőkben felhasznált ilyen élelmiszer-adalékanyagok mennyiségét úgy kell biztosítani, hogy az élelmiszer végtermékekben lévő mennyiség ne haladja meg a GB2760-ban [1] meghatározott mennyiséget. és az élelmiszer-összetevőkben felhasznált ilyen élelmiszer-adalékanyag mennyiségét úgy kell garantálni, hogy az élelmiszer végtermékében lévő mennyisége ne haladja meg a GB2760 [1] előírásait.
Azok az élelmiszer-összetevők, amelyekhez a fenti élelmiszer-adalékanyagokat adták, csak meghatározott élelmiszer-végtermékek alapanyagaként használhatók fel, és a címkézésnek egyértelműen jeleznie kell, hogy az élelmiszer-összetevőket meghatározott élelmiszer-végtermékek előállításához használják fel. A következő táblázat számos olyan helyzetet sorol fel, amelyekben a 3.4.2. elv alkalmazható. Lásd a 2. táblázatot

III. A 3.4.1. és 3.4.2. elvek összehasonlítása A 3.4.1. és 3.4.2. elvek Bár mindkét elv rendelkezik az élelmiszer-adalékanyagok összetevőkből történő beviteléről az élelmiszer végtermékébe, a kettő között jelentős különbség van, amelyet a következő táblázat szemléltet: lásd a 3. táblázatot.

Háttérbeli bevezetés
Néhány más élelmiszerhez vagy élelmiszer-nyersanyaghoz nem adnak bizonyos élelmiszer-adalékanyagokat vagy bizonyos típusú kémiai anyagokat, de a végtermékekben kimutathatóak, ami az ilyen élelmiszerek vagy élelmiszer-nyersanyagok háttérbejuttatásából adódhat. A belsőleg bevitt élelmiszer-adalékanyagok, szennyező anyagok vagy tiltott anyagok származhatnak magukból az élelmiszer-nyersanyagok természetes létezéséből, vagy a környezetszennyezésből, a nyers- és segédanyagok szennyeződéséből, a csomagolóanyagok kioldódásából, vagy az állati és növényi növekedés során végbemenő anyagcseréből, illetve az élelmiszer-feldolgozás során (pl. erjesztési folyamat) végbemenő mikrobiális anyagcseréből.
A fenti forrásokból származó egy vagy több tényező hatására a végfelhasználó élelmiszerben bizonyos mennyiségű különleges élelmiszer-adalékanyag, szennyező anyag vagy tiltott anyag összetevője jelenhet meg. A szakirodalom széles körű áttekintése, laboratóriumi mintavétel és elemzés, valamint a korábbi évek felügyeleti és mintavételi eredményeinek összehasonlítása révén a következő lehetséges átviteli forgatókönyvek születtek. Lásd a 4. táblázatot

Átfogó ítélet
Az élelmiszer-adalékanyagok felhasználását szigorúan a GB2760-nak megfelelően kell végezni, de az élelmiszer-adalékanyagok élelmiszerekben való felhasználásának meghatározásakor figyelembe kell venni az élelmiszer-összetevők átvitelének vagy háttér-átvitelének helyzetét, és kombinálni kell az élelmiszer-adalékanyagok felhasználási körével és az élelmiszer-végtermékekben engedélyezett felhasználási mennyiségével, valamint az összetevők listájának minden egyes összetevőjével, vagy az élelmiszer-alapanyagok egy osztályának háttérmennyiségének értékével az átfogó megítélés elvégzése érdekében. Lásd az 1. ábrát

Összefoglaló [6]
A gyártóknak az élelmiszer-összetevők vagy segédanyagok minőségére kell összpontosítaniuk, különösen az olyan fontos alapadatokra, mint az összetevőkben vagy segédanyagokban használt élelmiszer-adalékanyagok és azok mennyisége, hogy világos képet kapjanak. Ezen túlmenően, annak érdekében, hogy a szabályozó hatóságok vagy az ellenőrző szervek az élelmiszer-adalékanyagok kimutatásában észlelt élelmiszer-vizsgálat esetén, megítélheti a tudományos és ésszerű alkalmazása az elvének alkalmazása, hogy a termelési vállalkozás a termék összetevő információit kell igazmondóan címkézni, és ha szükséges, hogy egy igaz és megbízható típusú összetevők a gyártási folyamat (név), az arány az információ, valamint az összetevők az adalékanyagok kimutatási szintje az adatokban, hogy bizonyítsa, hogy a kockázat a kimutatás a teljes kombináció a Ez különösen fontos a kockázat azonosítása, hogy teljes mértékben kombinálni az információkat a nyers- és segédanyagok, hogy átfogóan elemezni a kockázat okait.
Az ellenőrző szervezetek számára, ha egy élelmiszerben olyan adalékanyagot mutatnak ki, amelynek használata nem megengedett, teljes mértékben össze kell kapcsolni az összetevőkre vonatkozó információkat, teljes mértékben figyelembe kell venni annak lehetőségét, hogy az összetevők ésszerűen behozhatták, és mérlegelni kell, hogy a kimutatás szintjével összefüggésben játszhatott-e konkrét szerepet. Ugyanakkor a vizsgálati jelentésben, hogy tükrözze az átvitel elvének figyelembevételét, a helyzetet világosan meg kell magyarázni, hasonló kifejezésekkel lehet használni, mint például "a vizsgálati eredményeket figyelembe vették az összetevők ésszerű átvitelét" és így tovább.
A szabályozó hatóságok számára a vállalkozások napi felügyelete során meg kell követelni, hogy erősítsék a számlák, az anyagfelhasználási nyilvántartások, a címkézési előírások és így tovább, így számolva el az anyagok egyenlegét, az összetevők és az információk arányainak igaz nyomon követését; a feldolgozási és kockázatazonosításra vonatkozó kifogások vizsgálati következtetéseiben teljes mértékben kombinálni kell a gyártási vállalkozások napi termelésével a gyártási tételek gyártási nyilvántartásában, a szállítási nyilvántartásokban, a nyersanyagok és segédanyagok, az ellenőrzési jelentések és más kulcsfontosságú nyomok információi, és így felfedezni a kockázat okait! és tudományos ítélet és ártalmatlanítás.