A glikozidok bélmikrobióta általi metabolizmusával kapcsolatos kutatási eredmények
A glikozidok a cukrok vagy cukorszármazékok aglikonokkal való összekapcsolásával a cukor végén lévő szénatomon keresztül képződő vegyületek osztálya, és széles körben jelen vannak a hagyományos kínai gyógyászatban. A glikozidvegyületek széles skálája létezik, és minden olyan vegyület, amelynek szerkezetében hidroxil-, karboxil-, amino- vagy tiolcsoportok vannak, glikoziddá válhat. Ezenkívül a glikozid vegyületek szerkezetében egy vagy több cukorcsoport van, nagy polaritással, alacsony lipidoldékonysággal és alacsony membránpermeabilitással rendelkeznek, ami általában alacsony orális biológiai hozzáférhetőséget eredményez. A glikozid gyógyszerek azonban jó terápiás hatást mutattak a klinikai kezelésben. A glikozid gyógyszerek alacsony biológiai hozzáférhetőségének, de jó terápiás hatásának jelensége nagy érdeklődést váltott ki a kutatók körében.

A kutatások szerint a glikozid vegyületek a szervezetbe jutás után a bélben szekretálódó mikroorganizmusok és enzimek által alacsony polaritású és nagy lipidoldékonyságú másodlagos glikozidokká vagy aglikonokká alakulnak át. Az aglikonok felszívódnak és metabolizálódnak a bélhámban és a májban lévő I. és II. fázisú gyógyszer-metabolizáló enzimek által, majd a vizelettel és az epével kiválasztódnak, vagy a hepatointestinalis keringésen keresztül visszakerülnek a bélbe. Ezt követően néhány maradék aglikon és/vagy metabolikus származék bejut az érrendszeri keringésbe. A glikozid vegyületek metabolitjai pedig a bélben többnyire jobb biológiai aktivitást mutatnak, mint az alapvegyületek. Ezért a glikozid vegyületek bélmikrobióta általi metabolizmusa előfeltétele a farmakológiai hatásuknak. Ez a cikk a glikozid vegyületek bélmikrobióta általi metabolizmusát és annak jelentőségét tekinti át.

 

 

A glikozidvegyületeket gyakran használják "prodrogként", és bélrendszeri metabolitjaik gyakran változatos farmakológiai aktivitást mutatnak. A glikozid vegyületek bélmikrobióta általi metabolizmusa mindig is a gyógyszerkutatás középpontjában állt, és a technológia fejlődése hatékony eszközöket biztosított a kutatáshoz. A folyadékkromatográfia-tömegspektrometriás technológia képes kimutatni a glikozid vegyületek bélben lévő metabolitjait, a mikrobiális tenyésztési technológia és a nagy áteresztőképességű szekvenálási technológia pedig használható a glikozid vegyületek és a bélmikrobióta közötti kölcsönhatás feltárására, ami segít a "glikozid baktérium-enzim-metabolit" kapcsolatok hálózatának létrehozásában. A bélmikrobióta és a metabolikus enzimek hatalmas számához képest azonban nagyon keveset tudunk a glikozid-metabolizmusért felelős specifikus mikrobatörzsekről, génekről és enzimekről. Ráadásul a meglévő kutatások főként a glikozidok bélmikrobióta általi metabolizmusára összpontosítanak a normál szervezetekben, míg a beteg szervezetek beleiben termelődő jellegzetes metabolitok jobban tükrözhetik a glikozid vegyületek terápiás hatásainak anyagi alapját. Ezért a nagy áteresztőképességű szekvenálási technológia és a mikrobiális tenyésztési technológia kombinálásával, valamint az in vivo anyagcsere és az in vitro inkubáció kombinálásával a bélspecifikus baktériumok által termelt specifikus termékek és az általuk metabolikusan termelt glikozid vegyületek összehasonlítása a normál és a beteg szervezetek között, valamint a különböző beteg szervezetek között jobban elősegíti a specifikus farmakológiai komponensek feltárását és a terápiás hatások mechanizmusának magyarázatát. Ezen az alapon hatékony metabolikus törzsek/enzimek szűrése, valamint mikrobiális/enzim átalakítási technológia alkalmazása a glikozid vegyületek in vitro átalakítására, ami alapot nyújthat az új gyógyszerek kutatásához és fejlesztéséhez.