A részecskeméret hatása a lótuszlevélben lévő oldhatatlan élelmi rostok szerkezetére, fizikai-kémiai tulajdonságaira és érzékszervi minőségére
Az élelmi rostok szabályozzák a vércukorszintet, csökkentik a vérzsírokat, megelőzik az elhízást és szabályozzák a bél mikrobiótát, és a fogyasztók által kedvelt funkcionális élelmiszer-összetevővé váltak. A mezőgazdasági és melléktermékekből, például gyümölcshéjakból, zöldségekből, spárgalevelekből, farkasbogyó- és eperfa levelekből kivont élelmi rostok változatos rostösszetételűek, és antioxidáns összetevőket, például növényi polifenolokat tartalmaznak. Antioxidáns élelmi rostként ismert, és jobb funkcionális tulajdonságokkal rendelkezik. Az ilyen típusú élelmi rostok széles körű forrásokkal rendelkeznek, és az ésszerű fejlesztés nagymértékben növelheti a mezőgazdasági termékek hozzáadott értékét, ami számos kutató figyelmét felkeltette. A fokozatosan elmélyülő kutatás során megállapították, hogy az előállítási folyamat során számos tényező közvetlenül befolyásolja az oldhatatlan élelmi rost szerkezetét és összetevőit, ami tovább befolyásolja fizikai és kémiai funkcionális tulajdonságait. Különösen a viszonylag sűrű rostszerkezetű nyersanyagok esetében a korai előkészítési folyamat során a részecskeméret még inkább döntő fontosságú. A részecskeméretnek a funkcionális tulajdonságokra gyakorolt hatását azonban még mindig figyelmen kívül hagyják az élelmi rostokkal kapcsolatos számos tanulmányban és fejlesztésben.

A lótuszlevelek a Nymphaeaceae családba tartozó vízililiomfélék szárított levelei. A Compendium of Materia Medica feljegyzi, hogy "a lótuszlevelek szedésével az emberek fogyni tudnak". Kínában gyakran használják fogyókúrás, karcsúsító és lipidcsökkentő gyógyszerek vagy funkcionális élelmiszerek alapanyagaként. A lótuszlevelek polifenolokban és élelmi rostokban gazdagok, amelyek megfelelnek a természetes, kiváló minőségű élelmi rostforrásokkal szemben támasztott követelményeknek. Ugyanakkor a fogyasztók nagyra értékelik a lótuszleveleket. A lótuszlevelek olyan gyógyászati és ehető erőforrás, amely alacsony fejlődési küszöbbel rendelkező segédanyagként használható a közönséges élelmiszerekhez. A lótuszlevelek élelmi rostjai nagy fejlesztési potenciállal rendelkeznek, mint magas rosttartalmú élelmiszer-kiegészítő anyagok. A legtöbb élelmi rostnak durva íze van. Az élelmiszerek érzékszervi minőségére gyakorolt káros hatások csökkentése érdekében az élelmi rostokat gyakran összetörik vagy akár mikronizálják, mielőtt az élelmiszerekhez adnák. Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb az élelmi rost részecskék szemcsemérete, annál jobb az érzékszervi értékelés. Ugyanakkor a vizsgálatok azt találták, hogy a túl nagy vagy túl kicsi részecskeméretek nem kedveznek az oldhatatlan élelmi rostok funkcionális tulajdonságainak. Ez a cikk összehasonlítja és elemzi a négy különböző részecskeméretű lótuszlevél oldhatatlan élelmi rost (LOTF) szerkezetét, funkcionális komponens-tartalmát, in vitro adszorpciós jellemzőit és érzékszervi minőségét. Az LIDF-et a magas rosttartalmú élelmiszer-adalékanyagokhoz alkalmas részecskeméretként választják ki, amely referenciát nyújt a lótuszlevélből származó élelmi rostok további kutatásához.

 

 

A lótuszlevelek polifenolokban és élelmi rostokban gazdagok, amelyek megfelelnek a kiváló minőségű élelmi rostforrásokkal szemben támasztott természetes követelményeknek, és jó fejlesztési potenciállal rendelkeznek. Ez a kísérlet összehasonlította és elemezte a LIDF négy különböző szemcseméretének szerkezetét, fizikai-kémiai tulajdonságait és érzékszervi minőségét, és kiszűrte az optimális szemcseméretet a LIDF, mint magas rosttartalmú élelmiszer-hatóanyag fejlesztéséhez. A lótuszleveleket amilázzal, proteázzal és glükozidázzal hidrolizálták a LIDF előállításához. A mikroszerkezet azt mutatta, hogy a LIDF felületén pórusok jelentek meg. Ahogy a részecskeméret csökkent, úgy nőtt a lótuszlevél endoplazmatikus retikulum retikuláris rostjainak kitettségi foka. A spektrális elemzés azt mutatja, hogy a LIDF I-es típusú cellulóz kristályszerkezetű, és a részecskeméret csökkenése nem okoz változást a LIDF molekuláris szerkezetében, ami csökkentheti a cellulóz kristályossági indexét. A részecskeméret csökkenésével a LIDF teljes flavonoid- és polifenol-tartalma csökken, míg az oldhatatlan élelmi rosttartalom nő. A két nagyobb szemcseméretű csoport (LIDF-A és LIDF-B) és a két kisebb szemcseméretű csoport (LIDF-C és LIDF-D) között jelentősebb a különbség a tartalomban. A részecskeméret csökkenésével a LIDF in vitro adszorpciós jellemzői növekednek, majd csökkennek. A LIDF-B és a LIDF-C viszonylag jobb in vitro adszorpciós jellemzőkkel rendelkezik, míg a nagyobb vagy kisebb szemcseméretű LIDF-részecskék nem kedveznek a LIDF in vitro adszorpciós jellemzőinek. Az a* érték (piros), a b* érték (sárga) és a LIDF por érzékszervi pontszáma a részecskeméret csökkenésével nő. Ez a kísérlet egyesíti a megfontolásokat a LIDF-C (D50 58,35 μ m) mint magas rosttartalmú funkcionális élelmiszer-egytartalmú segédanyag fejlesztési potenciáljának értékelésére, elméleti alapot biztosítva a lótuszlevél élelmi rostok funkcionális tulajdonságainak további kutatásához.